VIII. Fejezet: Találkozni egy istennel

A lovagok napokon át megállás nélkül lovagoltak. Sem az éhség sem a kimerültség nem tudta megállítani õket. Ez az álom miatt. És az ima miatt. Erõt adott nekik. Addig lovagoltak amíg egy fantasztikus látvány ütötte meg a szemüket: egy hatalmas emlékmû ami úgy ragyogott mint a gyémánt. Látták már az álmukban de nem számítottak ekkora gyönyörûségre.

Úgy tûnt egy áthatolhatatlan akadályon kell túljutniuk, amin túl az emlékmû van. Nem volt ott semmi, mégis a lovaik nem voltak hajlandóak átlépni a láthatatlan vonalat. Nem bírtak a lovagok sem átjutni a vonalon még akkor sem ha leszálltak lovaikról. Úgy tûnt az emlékmûnek valami kívánsága van a bejutásért cserébe.

Dél volt már, de még senki nem lépett át, de a környezet változott. A fák és a fû amely körbe vette õket egyre jobban úgy tûnt mint egy illúzió. A föld olyan gyorsan kiszáradt hogy elkezdett töredezni. Hirtelen, a föld amin a lovagok álltak széthasadt és a lovagok beleeset egy szakadékba.

Sokan megsérültek de voltak olyanok is akik meghaltak a zuhanás közben. A megmaradt lovagok egy barlangban találták magukat és olyan szörnyek vették körbe õket amiket már egyszer legyõztek, olyanok is voltak akikkel még nem találkoztak. Itt volt az erdõ összes szörnyûsége.

Felettük magasan állt Pathos-Cypher.

Az isten bólintott egyet, a lovagokat elkezdték minden oldalról támadni. A lovagok egy kört alkottak a pajzsaikkal, próbálták visszatartani az ellenséget amennyire csak lehet hogy megvédjék a sebesülteket és a gyógyítókat a körben. A lovagok keményen küzdöttek, de a lovagok száma egyre jobban csökkent és úgy látszott nem lesz vége a folyamatos támadásoknak.

Amikor a lovagok száma 50 alá csökkent, a szörnyek abbahagyták a támadást. Egyre jobban hátráltak ahogy Pathos-Cypher közeledett. Az isten szerette volna ha látják a halandók õt az ítéletük elõtt. A lovagok elõször pillanthatták meg az istent közelrõl. A hatalmas teste mögött, egy öreg embert véltek felfedezni. Nem volt az a nagy harcos mint ahogy azt elvárták.

"Üdvözöllek titeket lovagok. Látom elfáradtatok", gúnyolódott.

A lovagok nem válaszoltak. Ehelyett, akik a kardforgatásban voltak jártasok nekirontottak egy célpontnak. Akik a varázsláshoz értettek felnyitották magukat egy utolsó támadásra, tûz és vállam megégette a maradék teremtményeket. Olyan vad támadás volt hogy Pathos-Cypher csak nézni tudta hogy meghalnak a szörnyei. Emberek is meghaltak, de egyetlen szörny sem élte túl a támadást, azok az emberek akik élve maradtak a földön feküdtek sérülten. A megmaradt lovagok egy kört alkottak Pathos-Cypher körül.

De egy isten legyõzéséhez nem volt elég a fizikális erõ és egy kis mágikus hatalom. De meg kell próbálniuk valamit.